Barion Pixel
Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

The Road - Így Kickstarterezünk mi

Dice on Board -
The Road - Így Kickstarterezünk mi

Nem tudom ki hogy van vele, de én kimondottan izgalmas dolognak tartom a Kickstartert. Nem azt a részét, hogy itt adnak ki társasokat nagy kiadók, akiknek erre semmi szüksége nem lenne, hanem hogy támogathat az ember projekteket.

 
Projekteket, amiken valaki sokat dolgozott, gondolkozott és csiszolgatta, majd amikor eljutott abba a fázisba, akkor megkérdezte a zinternet népét, hogy érdekli-e a dolog? Ha érdekelte, akkor gól, ha nem, akkor megpróbálta, ment tovább. A társasjáték hobbi sokkal kevesebb lenne a Kickstarter nélkül, elég ha csak Jamey Stegmeiert, vagy Jim Fowerst említjük, de akár számtalan társas címet is mondhatnánk.
 
 
Szóval mi is szemmel tartjuk a Kickstarteres felhozatalt, de szerencsére a minikkel telezsúfolt, láthatóan a hype-ot kereső külsőségekre hajtó játékok hidegen hagynak minket. Na ez nem azt jelenti, hogy ésszerű döntéseket hoznánk, csak nem a minik, hanem egy tetszetős grafika, vagy egy érdekesnek tűnő téma vagy mechanika az amitől teljesen kikelve magunkból backelünk játékokat. És dobókockákat is, de ebbe most ne menjünk bele... 
 
                                                                                                                                                                                                                                   
Pár héttel Csibu Kickstarter kampánya előtt (azt is backeltük gyorsan!) jött ki egy hasonlóan kártyákat használó társas, a The Road
Egy francia srác posztapokaliptikus túlélő szóló játéka (többen is lehet játszani, közösen hozva a döntéseket, mintha egy csapat túlélő lennénk) amiben egy úton kell végigmenni egy lehet hogy csak a mendemondákban létező állítólagos kolóniáig 6 napon át, miközben marcona túlélők, állatok és a posztapokaliptikus világ minden nehézsége akadályoz utunkban. Például összedőlt híd, sugárzó atomerőmű, vagy épp homokvihar, netán egy jól összeszokott fegyveres banda.
Fogy az életünk, az energiánk és a morálunk ahogy megyünk előre, de persze itt-ott némi loot segíti az állapotunk fenntartását, vagy legalább a halál elkerülését és kitolva ezzel a játék végét. 
 
 
A napi utat bizonyos számú kártya jelzi rajtuk akadályokkal, amiken vagy átmész, vagy megkerülöd, vagy akár vissza is fordulhatsz, de mindhárom lehetőség következményekkel jár. Ha keresztülmész, akkor találkozol túlélőkkel, ami ritkán jópofa dolog, viszont szerezhetsz felszerelést, fegyvert. Ha megkerülöd, akkor hamarabb fáradsz, vagy vesztesz morált pl, ha pedig visszafordulsz, akkor hosszabb lesz az adott nap útja. A túlélőkkel általában harc van, de időnként  lehet velük csereberélni ezt-azt, sőt néha még segítségül is szegődnek hozzánk.
 
A felszerelések általában hasznosak a túlélés érdekében: pl. energiaital, gyógyszer, zseblámpa, de időnként teljesen hasztalanok, mint például egy kalap, ami igen csinos, de ennyi. Na nem baj, cserélni jó lehet. És a túlélőkkel való találkozásokkor kaphatunk ún. végzet kártyákat is, amik a nap végén okoznak valami váratlant, például lecsökkentik a sziszifuszi munkával óvott életszinted a minimumra...
Akkor nyerhetünk, ha a 6. nap végén életben maradtunk.
 
Az első három játék hasonló eredménnyel zárult, mint az egyszeri társasjátékos első három Robinson partija. Magyarul hamarabb meghaltunk, minthogy megszoktuk volna mit hol találunk a playmaten. Csak beszúrom ide, de az ilyen játékokhoz, amik szinte csak kártyát használnak (itt 120), tökéletes az egész asztalos playmat. Aránylag nagy helyet foglal a játék, minden percben több kártyát mozgatunk, könnyű felvenni, élvezet pakolgatni, gördülékeny a játékmenet, a finom szöveten végigsimítani és a sikló kártyalapokat látni kutyajó érzés...
 
Na de vissza a játékhoz. Ez a játék nem rossz, annak ellenére, hogy időnként tud repetitív lenni. Könnyű szórakozás egy nyári estén egy sörrel, kb fél óra ha végigmegy, van benne kihívás, elég változatos a sok kártyának köszönhetően, és akár egyéni képességekkel felruházott főhősök közül is választhatunk. A hangulatot erősen hozza, a grafikája nagyon jó, kedvelem az egyedi stilusát, és a minőségre sem nagyon lehet panasz. Nem egy kimagasló játék a The Road, de helyén kezelve fillerként kiváló és jó példája annak, hogy a playmat társasjáték kiegészítő, és élmény rajta játszani.
 
 
Mondjuk annyit talán nem érne boltban, mint amennyiért beckeltük, de hát ez a Kickstarter.
 
 
Ne feledd, mindig jól jön egy dobókocka az asztalon!
 
 
A játék nem kapható a webáruházban, ez csak egy bemutató